Accessibility
Üdvözöljük a Visit Omis oldalon

Kulturális és történelmi örökségek

Kulturális és történelmi örökségek


MIRABELA

A régi időkben a kalózok a Mirabela erődöt kilátónak használták, ahonnan az egész Bracs szigeti csatorna hajó forgalmát figyelemmel kísérhették, ezért a gazdag kereskedő hajók nem tudtak észrevétlenül áthaladni a területen.

Az erőd a 13. században épült és ennek pontos meghatározásához egy szellemes kalóz nyújtott nagy segítséget, mivel az építkezés során egy 13. századi bizánci pénzérmét dobott az erőd alapjába, ezzel nagymértékben megkönnyítve a következő generációk kutatási munkáját. Az erőd a történelem során sok csatát ért meg, és számos alkalommal védte meg Omis lakósait a Velencei tüzérségtől.

Dacolva az emberi rombolással és háborús támadásokkal az erőd sokáig fennmaradt, viszont a természeti hatásoknak még a Mirabela sem tudott ellenállni. 1988-ban, egy komoly vihar során villámcsapás érte és szinte az alapokig lerombolta az erődöt. Szerencsére a lelkes restaurátorok a helyszínen fellelhető törmelékekből sikeresen újjá építették a várat.

Mirabela ma Omis jelképe és a turisták egyik kedvence, mert könnyen megközelíthető és kiváló kilátást nyújt az egész városra és környékére. A város legnagyobb templomától, a Szt. Mihály templomtól lépcsők vezetnek fel a Mirabelához.

A belépődíj 20 kuna (01.07. - 31.08. = 30 kuna), de ez a kiadás lesz az utolsó dolog, ami eszébe jut a látogatónak, amikor meglátja az óváros piros cseréptetőit az erőd felé sétálva. Ilyenkor érzik át a turisták, hogy ezen az úton rohantak hajóik felé a kalózok, mikor a tengeren észrevették a velencei armadát.


FORTICA

Amennyiben több mint egy napot töltenek el Omisban vagy környékén, nem szabad kihagyni a kirándulást Forticába. A város központjától, a kevésbé sportos vendégek is egy órás kényelmes sétával eljutnak Forticához. A fáradságért cserébe Dalmácia egyik legszebb kilátását kapják.

Amint belépünk a több mint 500 éves erődbe megértjük, hogy a régi omisi lakósok miért hordtak fel ilyen óriás sziklákat a hegytetőre. Forticaról egyedi és fenséges kilátás nyílik Brács, Hvár és Solta szigetekre, a Cetina kanyonra és a poljicai területre. Bármelyik irányból érkeztek a behatolók, az erőd őrei ideje korán észlelték a veszélyt és időben tudták értesíteni a város lakósságát. Éppen ezért történelme során Omis nem talált olyan ellenségre, aki le tudta volna rohanni a várost.

Fortica a kalózok számára nem csupán kitűnő kilátást biztosított, de számukra ez volt a legjobb búvóhely. Közvetlen veszély esetén a városlakók felmenekültek Fortica falai mögé. Arra is volt tervük, mitévők legyenek amennyiben az ellenség túl közel kerül a városukhoz. Ebben az esetben a dombtetőről óriás sziklákat zúdítottak volna a támadók nyakába. Szerencsére, a sok támadás ellenére, ezt a lépést soha nem kellett megtenni így Omis terei, házai és utcácskái máig épségben maradtak fenn.

Több útvonalon juthatunk el Forticába. A legkönnyebb és a leggyakrabban használt a város keleti részéről indul. A „Prerada” tésztagyártól indulva haladjunk felfelé a kanyargós úton, míg baloldalon meg nem pillantjuk a Fortica feliratot. Ezt követően 15 perces kényelmes séta vezet az erőd kapujáig. A belépődíj 20 kuna. Ez kb. 1 kuna selfinként, mert biztos, hogy a kilátóból rengeteg képet fogunk készíteni a dalmát szigetekről 


BOLDOG EMBER HÁZA (16. század)

Omis régi utcáin sétálva szinte minden sarkon egy érdekes terecskébe vagy házba ütközünk. Az egyik ilyen ház a helyiek számára különösen kedves, a turisták számára pedig nagyon érdekes. Manapság kevés olyan ház létezik, melynek hivatalos neve is van, főleg olyan különleges, mint a „Boldog Ember Háza”.

Nevét a bejárat felett álló feliratról kapta, melyen latinul ez állt (GRATIS AGO TIBI DNE QUIA FUI IN HOC MONDO), fordításban: Köszönöm Uram, hogy e világban éltem. Feltételezések szerint a ház tulajdonosa, Ivan Primojević ügyvéd, aki az omisi közösség velencei nagykövete volt.

Sajnos már nem tudni sokat a gyönyörű reneszánsz ház régi tulajdonosáról, de az épület évszázadok során épségben megmaradt, mint klasszikus példája a velencei kor dalmát építészetnek.

A „Boldog Ember Háza” úgy épült meg, hogy a földszinten helyezkedett el a műhely és a nappali lakótér, az első emeleten voltak a hálószobák és csak a második, legfelső szinten alakították ki a konyhát. Az ilyen elrendezés sokáig zavarba hozta a történészeket, még végül rájöttek a számunkra szokatlan elrendezés miértjére.

Ugyanis a középkorban számos omisi ház lett a tűz martaléka, és mint az mindenki előtt világos, a tűz fő keletkezési helye éppen a konyha. Azok a házak, ahol a konyha az alsó szinten került kialakításra, a tűzesetek során porrá égtek, még a mi esetünkben csak az épület felső szintje sérült meg és sokkal könnyebben lehetett az épületekben keletkezett károkat helyrehozni. Ezért épültek így az omisi házak.

A „Boldog Ember Háza” az elsők között épült ilyen elrendezéssel, ami abban az időben innovatív módszernek számított. Nem tudni, de lehet, hogy éppen ezért tartotta magát a tulajdonos ilyen szerencsésnek 


MOSTINA

Víz alatti gátfal, melyen egy titkos átjárót alakítottak ki a kalózhajók (sagitták) merülésének megfelelően. Ez áthatolhatatlan védelmet nyújtott az ellenséges hajók ellen.


SZENT PÉTER TEMPLOMA (10. század)

Építészeti elemeinek és állapotának köszönhetően ez a templom jelentős képviselője az óhorvát korai romantikus egyházi építészet remekeinek. A templomot először 1074-ben említik Slavac király uralkodása alatt.


ILLIR PAPNEVELDE (1750.)

A régi Bencés, majd később a Ferences rendi kolostor romjaira épült az Illír papnevelde, mely kisebb megszakításokkal 1879-ig működött.


RÉGI OMISI TEMETŐ

A régi Omisi temetőben található a Bontilo – Draskovics (1630) család mauzóleuma és a Nagyasszony temploma. A temető különlegességei közé tartoznak az egyedi sírhelyek fejfa feliratai. A temetőben hat római kori szarkofág található eredeti feliratokkal, továbbá számos omisi család sírhelye, melyek közül a legrégebbi 1515-re datálódik vissza.
Itt találtak rá Miroslav fejedelem (XII. század) „bosančica” írással vésett sírkövére, mely a híres Kacsics fejedelmi családhoz vezethető vissza, akik a környék ismert kalózai voltak. A történelmi források sokat foglalkoztak velük Rómától egészen Konstantinápolyig.


POLJICKA TÉR (17. század eleje)

Piac és vásártér. Reprezentatív külsejét a 17. század elején nyerte el, viszont végső alakját 1811-ben kapta, amikor partvonal szabályozása történt. A providurai Molina címerrel díszített zászlófelvonó (1671.) volt a helyszíne a törvényi rendeletek kihirdetésének és a kisebb szabálysértések büntetéseinek végrehajtásának.


CARALIPEO HÁZ (17. század eleje)

Egyike az első, korai barokk épületeknek, melyeket a nyugati várfal mellett építettek fel. Remek példája az elegáns balkonos, kétemeletes házaknak, melyek balkonjait a várfal miatt magasra, a második emeletre építettek. A ház falán található Pavle Caralipeu emléktáblája, amit Ivan Matulić és Ante Benković helyeztek el a városlakókkal együtt a folyó part szabályozásában tett kiemelkedő munkásságáért.


SZT. MIHÁLY PLÉBÁNIA TEMPLOM (17. század eleje) és a HARANGTORONY (18. sz. eleje)

Magában foglalja a gótika, a reneszánsz és a korai barokk építészeti stílus jegyeit. A templom homlokzatán a díszes kőportál dominál, mely a Brács szigeti Bokanić család keze munkáját dicséri, ezen a híres rózsaablak, Omis város címere és a Szt. Mihály szobra látható. Az oldalsó falakat a velencei tartományok címerei ékesítik. Az új harang a velencei mester, Giovanni Camozzini tervei alapján készült. Értékes szakrális műemlékeket tartalmaz.


SZENT LÉLEK TEMPLOMA (1585.)

A gótikus templom helyére épült, melyet 1585-ben teljesen felújítottak. Az omisi kastély alatt helyezkedik el, az egykori városközpont szívében, ahol a település vezető testületei helyezkedtek el (irattár, palota). A főoltár Szent lélek földre szálásását ábrázolja, mely ifjabb Jacopo Palma műve (17. század eleje).


SZT. ROKKÓ TEMPLOM (16. század)

Az azonos nevű testvériség temploma. Az oltáron a Kacsics fejedelmek címere látható, valamint Francesco Negri műve, a „Szűzanya a gyermekével, Szent Rokkóval és Sebastiánnal”. Szent Rokkó és Sebastián a lepra elleni védőszentek, mely járvány több alkalommal szedte áldozatait a lakosság köréből.


MONUMENTALNI PETEROSTRANI BASTION (1659.)

Monumetalni peterostrani bastion – barokni baluard na jugoistoku grada, izgrađen je tijekom Kandijskog rata (1645.-1669.) između Mletačke Republike i Osmanlijskog carstva, a za vrijeme uprave generalnog providura Antonija Bernarda. Obuhvaćao je kulu Turjun (Torre di terraferma) i „Vrata od vrtova“ koja su vodila do polja i vrtova na pješčanom poluotoku Punti. Strateški je onemogućavao pristup napadačima do široke južne fronte uz jarak (današnji Fošal). Za izgradnju je bila potrebna velika količina kamene građe, šute i zemlje, stoga je grad očišćen od ruševina i zapuštenih kuća.
Srušen je 1862. kad i preostale zidine, pri širenju grada i izgradnji novih prometnica.


KELETI VÁROS KAPU (16. század)

(Porta terraferma) Ez a szárazföldi kapu a keleti várfal része. A kaputól nyugatra, a Nyugati kapuig húzódik a folyópart mentén a város főutcája. A kapu felett álló tábla (1682.) jelzi a velencei fennhatóság alatt történt építkezést.


PJACA (15/16. század)

Város főutcája a Keleti kaputól a Nyugati kapuig.  A későbbiekben a főutca társadalmi szerepét a 20. század közepén a Fosal veszi át - mai modern városi sétány.


FOSAL (19. szd. második fele)

Modern, városi sétáló utca, az egykori várost védő vizes árok helyén (tal fossa). Az utca tanúsítja az ipari fejlődést, a város terjeszkedését továbbá az úthálózat kiépítését.


DALMÁT KLAPA FESZTIVÁLOK HÁZA, OMIS (16. század)

Egy emeletes épület, melyhez később falazták hozzá a reneszánsz monyformát a Tomadelli család címerével. A címerben szereplő kereszt miatt a helyiek az épületet „Püspöki palotának” hívták. A bejárat felett a Caralipeo – Despotovic család címere látható (16. század).


TURJUN BÁSTYA (TORONY) (17. század eleje)

Szögletes, négyzet alakú bástya (Torre di terraferma) mely túlélte a délkeleti városfal lerombolását és átalakítását. Mellette állt a „Kertek kapuja” ami egykor a városból, a kertek és a mezők felé vezetett, a homokos Punta félszigetre. A bástya homlokzatán megmaradtak a különböző korokból származó régi velencei címerek.


OMIS CÍMERE (1594.)

Omis címere a már említett kétemeletes ház homlokzatán található, ahol a velencei uralom alatt az irattár működött. Mellette a szárnyas kőlap a következő felirattal BONUM DE MERO BONO (A jó a tiszta jóságból érkezik) 1594.


NYUGATI VÁROSKAPU KAPUDÍSZE (1541.)

A kapudísz felirata tanúskodik a nyugati kapu és a várfal megépítéséről (folyó felöli kapu) Lorenz Mini kormányzó idejéből. Oldalt látható Omis és a kormányzó címere.


SZT. EUFÉMIA TEMPLOMA (5-6. század)

Egyhajós, kora keresztény templom maradványok. Nemrégen tárták fel a régi épület alapjait, melyeket a 2004-es feltárások alkalmával találták meg. A templomot már 1527-ben említik az akkori dokumentumok. A templomot Szt. Eufémiának szentelték, aki az igaz hit védőszentje.


SPOMENICI

 

SPOMENIK HRVATSKIM BRANITELJIMA

Spomenik je rad akademskog kipara Kažimira Hraste, dok je arhitektonski dio projektirao arhitekt Viktor Pirović.

Brončani spomenik postavljen je na predjelu Toreta, uz samu obalu. Ima oblik lepršave zastave s otiscima dlanova članova obitelji poginulih, koji simbolično označavaju neprekinutu povezanost živih s onima koji su živote dali za slobodu naše domovine.

Zastava na simboličan način prikazuje i vizure Omiša jer u tlocrtu izgleda kao tok rijeke, a gledana frontalno podsjeća na brda koja okružuju Omiš.

Na spomeniku su upisana imena 65 hrvatskih branitelja iz Omiša poginulih u Domovinskom ratu.

Svečano je otkriven u svibnju 2004.


safe stay in croatia