Üdvözöljük a Visit Omis oldalon

OMISI IDEGENFORGALOM FEJLŐDÉSE A TÖRTÉNELEM SORÁN

Omis nem egy tipikus dalmát város.

Bevehetetlen erőd, ódon kőkapu melyen keresztül a kis folyó a tengerbe ömlik. Évszázadok óta ellenáll az idő vas fogának, lélegzetelállító kanyon, mely a szerelem és a boldogság szigeteihez vezet…

Így fogalmazta meg Ivan Katušić, omisi író, a város földrajzi, geológiai és történelmi fonalát. Éppen ez a sokszínűség helyezte Omist a történelmi útleírások és grafikák középpontjába, majd később a mai idegenforgalmi brosúrákba és útvonal tervekbe.

Amennyiben Omis mozgalmas történelméből kell kihámoznunk az idegenforgalom és a turisták fogalmának eredetét, akkor nem szabad megfeledkeznünk Albert Fortis útleírásáról, a „Dalmáciai utazásról”. Fortis végig kóstolta a finom halakat és a kiváló muskotályos borokat, leírásaiban nem feledkezett meg az omisi emberek vendégszeretetéről sem. Utazásai során, 1772.-ben Fortis több dalmát várost is meglátogatott de Omisról írva kiemelte az idegenforgalom két legfontosabb kritériumát – a szívélyes vendéglátókat és az elégedett vendégeket.

Útleírásával Fortis más utazókat is arra sarkalt, hogy tapasztalják meg a hegyek és szorosok szépségeit, a kanyon hangulatát és a Gubavica vízesés zuhatagát. A természeti szépségek a romantikát kedvelő európai arisztokráciát több esetben ide vonzották, az ismeretlen és egzotikus Dalmáciába.

Omis a saját különleges adottságaival mar akkor is kikerülhetetlen volt.Így történt, hogy 1838-ban a szász király, II. Friedrich August is ellátogatott Omisba dalmáciai botanikai utazása során. Látogatása alkalmából az omisiak igazi királyi fogadtatásban részesítették a vendéget. 1844-ben Abbáziában megépült az Angiolina Villa, mely évszám a horvát turizmus kezdetének tekinthető. Ugyan ebben az évben, utazásai során Omisba látogatott a híres brit utazó és kutató, sir John Gardner Wilkinson.  Az ismert útleírásában „Dalmatia and Montenegro” különös figyelmet szentelt Omis városának és Poljicanak.

Wilkinson írásainak hatására, 1863.-ban Emily Anne Beaufort, Strangford grófnője ellátogatott Omisba. Utazási élményeit az „Adria keleti partjai 1863.-ban és Montenegró meglátogatása” című könyvében írta le. Emlékeiben Omis előkelő és irigylésre méltó helyett foglalt el. Városatyák vendégszeretetével megtisztelve a Grófnő Omist a meglátogatott kisvárosok közül a legszebbnek ítélte. Ezt igazolja az is, hogy Omis litográfiájának vázlatát ő rajzolta meg! Ez a litográfia megjelenik a könyvében is, mint egyike a négy dalmát litográfiának.



A történelem során több utazó, tudós és koronázott fő látogat el Omisba. De a turizmus igazi fejlődéséhez Omisnak meg kellett várnia az ipari forradalomban megteremtett korszerű csodák megjelenését, amikor már a mai értelemben vett idegenforgalomról beszélhetünk. A gőzgép kifejlesztése lehetővé teszi a vasúti hálózat kiépítését és a rendszeres hajózási útvonalak bevezetését. Ezek a tények teszik lehetővé az utazási trend kialakulását a szélesebb társadalmi körök számára. Dalmácia a vasúti kapcsolatra még vagy száz évig kénytelen várakozni, viszont a gőzhajós összeköttetés a világgal hamar kialakul. Így került Omis az állami utasszállító és postahajók menetrendjébe és útvonal tervébe.Miután Omis közlekedési összeköttetésbe került más dalmát városokkal és központokkal időszerűvé vált az első szállodák megépítése és megnyitása.

Omis legelső szállodája a Balkán a mai Poljicka téren épült fel. Nem sokkal ezután épült meg a hotel Dinara Vangradban, mely szálloda már ugyan azt a kényelmet és szolgáltatásokat nyújtotta a vendégeknek, mint más nagyvárosok szállodái. A gyors gőzhajóknak hála Omis hamar kedvelt utazási célponttá válik a spliti uraság körében, akik a tavasz első napjaiban örömmel látogatnak el a Cetina folyó kanyonjába egy kis felfrissülést keresve.



Ebben az időszakban kerül Omis a modern turizmus körforgásába, habár a turisták még csak csekély számban érkeznek. Az idegenforgalmi ajánlatok elsősorban csak a Gubavica vízi erőmű építésében résztvevő irodai dolgozókra épült és nem az igazi kikapcsolódásra vágyó utazókat célozza meg, de a vízionáriusokat ez nem akadályozta meg abban, hogy 1913.ban megalapítsák a „Vojan” társaságot településük megszépítése érdekében, mely társaság tulajdonképpen az idegenforgalmi társaságok és egyesületek elődje. Omis adottságai nagy potenciállal rendelkeznek, a közép dalmáciai elhelyezkedés, Split és a dalmát szigetek közelsége mind ideális célponttá teszik a várost és környékét. Az érintetlen és sok dalban megénekelt természeti környezet a térség legfőbb ütőkártyája.

Az időjárási viszonyok, enyhe telek és kellemes, meleg nyarak, egész évben vonzóvá teszik Omist a hideg európai lakósság számára.Az Első Világháború után Omis nagy forduló ponthoz érkezett, a kicsi szunnyadó városka néhány év alatt igazi idegenforgalmi célponttá vált a külföldi és belföldi turisták számára. Ezt igazolja az első idegenforgalmi útikönyv kiadása is, melyet 1929.-ben Jakov Tomašović omisi író írt meg, szerkesztett és adott ki.

 


Omisban és környéken a következő években egy sor szálloda és panzió épül, melyek közül néhány, mint pl. a „Bellevue” és az „Adrie” európai színvonalú szállások. Punta félszigeten megépítik a városi strandot cölöpökre épített öltőzőkkel. A város néhány kilométeres környezetében a vendégek sós vagy édes vízben fürdőzhetnek és homokos vagy apró kavicsos strandokon sütkérezhetnek. Szinte megirigyelhetjük az akkori vendégeket, akik élvezhették a békés természetet a Cetina kanyonjában és a környék strandjain. Az omisi esték programját a naplemente megtekintése az említett szállodák kellemes teraszáról, valamint a Fosali séták teszik felejthetetlenné.

A város programját helyi zenekarok is gazdagították, melyek kellemes zenével szórakoztatták az idelátogató turistákat. A vendégek a helyi mediterrán hangulat érdekében kóstolgatják a környék muskotályos borait és hozzá száraz fügét esznek a „konoba” helyi kis kocsmákban, miközben a klapa énekesek dalait hallgatják.



Függetlenül a Split – Omis – Makarska közlekedési útvonal megépítésétől, valamint a helyi taxi és autóbusz vonalak működtetésétől, a gőzhajó marad a legkedveltebb és legmegbízhatóbb közlekedési eszköz. A Líkai vasúti útvonal megépítése 1925.-ben és az ideiglenes Split – Prága légi összeköttetés Omist a közép európai turisták mekkájává varázsolja. Elsősorban csehszlovák, majd német turisták érkeznek a környékre. Ekkor híresült el Max Schwarzmanoff dala „Utazzunk el Omisba, ebbe a gyönyörű városba, mert mikor ott vagy, boldog vagy”. A német nyelvű dal is arra utal, hogy a német turisták szerettek idelátogatni.

1932.-ben a Tomašković féle úti könyvet ismételten kiadják és a „Slavinj” idegenforgalmi társaság, a helyi magán vendéglátókkal együtt, német és cseh nyelvű brosúrákat jelentet meg. Mivel jó minőségű és ízléses kiadványokról volt szó, erről a helyi sajtó is beszámolt! A fejlődő idilli idegegenforgalomnak a Második Világháború vet véget.




A háborút követően Omisban csak két szálloda marad meg, de az idegenforgalmi fejlődés a következő évtizedekben szükségessé teszi új és modern szállodák építését. Az adriai főútvonal megépítésével, a hatvanas években gyors fejlődésnek indul a magán és családi panziók elterjedése, melynek következtében nagy mértékben bővül a szálláshelyek száma.

A Cetina folyó torkolatánál elvégzett föld munkák lehetővé tették a nagy kemping megépítését és kialakítását. Az omisi körzet területén megnyílnak a nagyvállalatok üdülői. Az akkori jugoszláv vendégek mellett legtöbben Németországból és Csehszlovákiából érkeznek. A megnövekedett turisták számával párhuzamosan nő a helyi kultúrális és szorakoztató kínálat is. 1967.-ben megalapítják a dalmát „Klapa“ együttesek Fesztiválját, mely három hétig tart. Ez alatt a külföldi vendégek megismerhetik az eredeti dalmát dalművészet remekeit. Közben a Cetina kanyonja is teljes mértékben átalakul, a kanyon menti malmokat és a nemesi nyaralókat mostanra kedvelt kiránduló helyekké alakították át. De épülnek újjak is, mint például a „Vrulja“ öbölben, ízlésesen kialakított „halász falú“.Az akkori turisták a gyönyörű nyári napokat a kellemes homokos és apró kavsicsos strandokon töltik, még a nap végét a helyi szállodák teraszain megrendezett táncestéken töltik el, mint pl. a „Brzeta“, „Plaze“ vagy a „Ruskamena“ szállodák.

Sajnos a történelem a legkegyetlenebb módon ismétli meg önmagát. A bejáratott idegenforgalmi sikereket az 1991.-es Honvédő Háború állítja meg.Habár Omist és környékét nem éríntette közvetlenül a háborús pusztítás, a meglévő idegenforgalmi kapacitásokat a horvát és bosnyák menekültek foglalják el. Ebben a Horvát ország számára nehéz időszakban sok német, osztrák és cseh turista ignorálja a közelben dúló háborus tevékenységet és továbbra is a nyári hónapokban ide jár nyaralni. Ezekben a nehéz időkben ez oriási morális támogatást jelentett a helyi vendéglátók számára.A Honvédő Háború után a vendégek ismét nagyszámban visszatértek Omisba és a város sikeresen folytatta idegenforgalmi fejlődését.

Reméljük, hogy ez a fejlődés még sokáig tart, mert mint tudjuk, Omis nem egy tipikus dalmát város...

Szerző: Čedomir Vojnović