Üdvözöljük a Visit Omis oldalon

Dicső történelem

Dicső történelem

Kevés olyan város van a világon, ahol a történelmet évezredekben számolják, de Omis egyike ezeknek!

Az antik idők óta, már 2000 évvel ezelőtt, lakott terület volt a Cetina folyó torkolata.   A történészek szerint Omis őse, Oneum település volt, mely a várostól északra fekvő hegy lábánál helyezkedett el.Idővel a település egyre inkább a tenger felé terjeszkedett.

Az embereknek erre nyomós okuk volt, ugyanis a régi Omis lakói kalózkodásból éltek!

A 12. és a 13. században Dubrovnik és Split között a tengert az omisi kalózok uralták. Az idegen hajók, melyek a Cetina folyó torkolatánál kívántak áthaladni kötelesek voltak a városnak fizetni, ellenkező esetben vállalniuk kellett a harcot a kegyetlen kalózokkal, akik általában győztesen kerültek ki ezekből az ütközetekből.

A híres Kacsics fejedelmek vezetésével az omisi kalózok majdnem két évszázadon át uralták az adriai térség legnagyobb részét, támadva a gazdag városok, mint Split és Kotor, Dubrovnik és Velence flottáit, sőt többször a pápai gályákat is megtámadva, melyek az Adrián hajóztak Palesztina felé.

Idővel a kalózok olyan hatalomra tettek szert, hogy III. Honóriusz Pápa 1221-ben keresztes hadjáratot indított Omis ellen, melyet el is vesztett. 60 évvel később a velenceiek megindították a második keresztes hadjáratot Omis ellen, szintén pápai utasításra. Ez alkalommal kicsit nagyobb sikerrel.

Ez volt az egyik fájdalmas tengeri veresége Omisnak. Nem sokkal ezután a Kacsics fejedelmek befolyása jelentősen meggyengült és elhagyták a várost. Az omisiak a kalózkodással nem hagytak fel, de lassan más megélhetési források után néztek, amit egyre inkább a halászatban, és a földművelésben találtak meg.

A 15. században Omis hivatalosan is elismerte a Velencei Köztársaság fennhatóságát, Ebben az időszakban a város fontos adminisztratív és hadi központtá vált, ezért erős várfalakkal vették körül.

Ekkor nyerte el a város jellegzetes vonásait, melyek a mai napig ékesítik. A várfalakon belüli építészeti lehetőségek igen korlátozottak voltak, nem adtak módot széles utcák és díszes paloták megépítésére. Ezért a város utcái szűkek, melyek számos kis terekben végződnek, ahol az akkori élet zajlott az Újkor kezdetén.

Idővel a város túlnépesedése és terjeszkedése miatt nem tudott a falakon belül maradni. A Velencei Köztársaság bukását követően, a 19. század elején a városlakók végül lebontották a száz éven át védelmet nyújtó régi várfalakat, amiből mára csak a keleti kapu és a Fosal utcai Turjun bástya maradt fenn.

A Velenceiek bukását követően Omis a 19. század elején Ausztria fennhatósága alá kerül, 1807-ben Dalmáciával együtt, a Napóleoni Francia birodalom része lesz, majd 1813-ban ismét Ausztriához csatolják, egészen 1918-ig, azaz az Első Világháború végéig.

Ezt követően Omis, Horvátország legnagyobb területével együtt, Jugoszlávia részévé válik, majd 1991-ben a viharos történelmét a szuverén és önálló Horvát Köztársaság részeként zárja le.