Üdvözöljük a Visit Omis oldalon

Kulturális és történelmi örökségek

Kulturális és történelmi örökségek


MIRABELA

A régi időkben a kalózok a Mirabela erődöt kilátónak használták, ahonnan az egész Bracs szigeti csatorna hajó forgalmát figyelemmel kísérhették, ezért a gazdag kereskedő hajók nem tudtak észrevétlenül áthaladni a területen.

Az erőd a 13. században épült és ennek pontos meghatározásához egy szellemes kalóz nyújtott nagy segítséget, mivel az építkezés során egy 13. századi bizánci pénzérmét dobott az erőd alapjába, ezzel nagymértékben megkönnyítve a következő generációk kutatási munkáját. Az erőd a történelem során sok csatát ért meg, és számos alkalommal védte meg Omis lakósait a Velencei tüzérségtől.

Dacolva az emberi rombolással és háborús támadásokkal az erőd sokáig fennmaradt, viszont a természeti hatásoknak még a Mirabela sem tudott ellenállni. 1988-ban, egy komoly vihar során villámcsapás érte és szinte az alapokig lerombolta az erődöt. Szerencsére a lelkes restaurátorok a helyszínen fellelhető törmelékekből sikeresen újjá építették a várat.

Mirabela ma Omis jelképe és a turisták egyik kedvence, mert könnyen megközelíthető és kiváló kilátást nyújt az egész városra és környékére. A város legnagyobb templomától, a Szt. Mihály templomtól lépcsők vezetnek fel a Mirabelához.

A belépődíj 20 kuna, de ez a kiadás lesz az utolsó dolog, ami eszébe jut a látogatónak, amikor meglátja az óváros piros cseréptetőit az erőd felé sétálva. Ilyenkor érzik át a turisták, hogy ezen az úton rohantak hajóik felé a kalózok, mikor a tengeren észrevették a velencei armadát.


FORTICA

Amennyiben több mint egy napot töltenek el Omisban vagy környékén, nem szabad kihagyni a kirándulást Forticába. A város központjától, a kevésbé sportos vendégek is egy órás kényelmes sétával eljutnak Forticához. A fáradságért cserébe Dalmácia egyik legszebb kilátását kapják.

Amint belépünk a több mint 500 éves erődbe megértjük, hogy a régi omisi lakósok miért hordtak fel ilyen óriás sziklákat a hegytetőre. Forticaról egyedi és fenséges kilátás nyílik Brács, Hvár és Solta szigetekre, a Cetina kanyonra és a poljicai területre. Bármelyik irányból érkeztek a behatolók, az erőd őrei ideje korán észlelték a veszélyt és időben tudták értesíteni a város lakósságát. Éppen ezért történelme során Omis nem talált olyan ellenségre, aki le tudta volna rohanni a várost.

Fortica a kalózok számára nem csupán kitűnő kilátást biztosított, de számukra ez volt a legjobb búvóhely. Közvetlen veszély esetén a városlakók felmenekültek Fortica falai mögé. Arra is volt tervük, mitévők legyenek amennyiben az ellenség túl közel kerül a városukhoz. Ebben az esetben a dombtetőről óriás sziklákat zúdítottak volna a támadók nyakába. Szerencsére, a sok támadás ellenére, ezt a lépést soha nem kellett megtenni így Omis terei, házai és utcácskái máig épségben maradtak fenn.

Több útvonalon juthatunk el Forticába. A legkönnyebb és a leggyakrabban használt a város keleti részéről indul. A „Prerada” tésztagyártól indulva haladjunk felfelé a kanyargós úton, míg baloldalon meg nem pillantjuk a Fortica feliratot. Ezt követően 15 perces kényelmes séta vezet az erőd kapujáig. A belépődíj 15 kuna. Ez kb. 1 kuna selfinként, mert biztos, hogy a kilátóból rengeteg képet fogunk készíteni a dalmát szigetekről 


BOLDOG EMBER HÁZA (16. század)

Omis régi utcáin sétálva szinte minden sarkon egy érdekes terecskébe vagy házba ütközünk. Az egyik ilyen ház a helyiek számára különösen kedves, a turisták számára pedig nagyon érdekes. Manapság kevés olyan ház létezik, melynek hivatalos neve is van, főleg olyan különleges, mint a „Boldog Ember Háza”.

Nevét a bejárat felett álló feliratról kapta, melyen latinul ez állt (GRATIS AGO TIBI DNE QUIA FUI IN HOC MONDO), fordításban: Köszönöm Uram, hogy e világban éltem. Feltételezések szerint a ház tulajdonosa, Ivan Primojević ügyvéd, aki az omisi közösség velencei nagykövete volt.

Sajnos már nem tudni sokat a gyönyörű reneszánsz ház régi tulajdonosáról, de az épület évszázadok során épségben megmaradt, mint klasszikus példája a velencei kor dalmát építészetnek.

A „Boldog Ember Háza” úgy épült meg, hogy a földszinten helyezkedett el a műhely és a nappali lakótér, az első emeleten voltak a hálószobák és csak a második, legfelső szinten alakították ki a konyhát. Az ilyen elrendezés sokáig zavarba hozta a történészeket, még végül rájöttek a számunkra szokatlan elrendezés miértjére.

Ugyanis a középkorban számos omisi ház lett a tűz martaléka, és mint az mindenki előtt világos, a tűz fő keletkezési helye éppen a konyha. Azok a házak, ahol a konyha az alsó szinten került kialakításra, a tűzesetek során porrá égtek, még a mi esetünkben csak az épület felső szintje sérült meg és sokkal könnyebben lehetett az épületekben keletkezett károkat helyrehozni. Ezért épültek így az omisi házak.

A „Boldog Ember Háza” az elsők között épült ilyen elrendezéssel, ami abban az időben innovatív módszernek számított. Nem tudni, de lehet, hogy éppen ezért tartotta magát a tulajdonos ilyen szerencsésnek 


MOSTINA

Víz alatti gátfal, melyen egy titkos átjárót alakítottak ki a kalózhajók (sagitták) merülésének megfelelően. Ez áthatolhatatlan védelmet nyújtott az ellenséges hajók ellen.


SZENT PÉTER TEMPLOMA (10. század)

Építészeti elemeinek és állapotának köszönhetően ez a templom jelentős képviselője az óhorvát korai romantikus egyházi építészet remekeinek. A templomot először 1074-ben említik Slavac király uralkodása alatt.


ILLIR PAPNEVELDE (1750.)

A régi Bencés, majd később a Ferences rendi kolostor romjaira épült az Illír papnevelde, mely kisebb megszakításokkal 1879-ig működött.


RÉGI OMISI TEMETŐ

A régi Omisi temetőben található a Bontilo – Draskovics (1630) család mauzóleuma és a Nagyasszony temploma. A temető különlegességei közé tartoznak az egyedi sírhelyek fejfa feliratai. A temetőben hat római kori szarkofág található eredeti feliratokkal, továbbá számos omisi család sírhelye, melyek közül a legrégebbi 1515-re datálódik vissza.
Itt találtak rá Miroslav fejedelem (XII. század) „bosančica” írással vésett sírkövére, mely a híres Kacsics fejedelmi családhoz vezethető vissza, akik a környék ismert kalózai voltak. A történelmi források sokat foglalkoztak velük Rómától egészen Konstantinápolyig.


POLJICKA TÉR (17. század eleje)

Piac és vásártér. Reprezentatív külsejét a 17. század elején nyerte el, viszont végső alakját 1811-ben kapta, amikor partvonal szabályozása történt. A providurai Molina címerrel díszített zászlófelvonó (1671.) volt a helyszíne a törvényi rendeletek kihirdetésének és a kisebb szabálysértések büntetéseinek végrehajtásának.


CARALIPEO HÁZ (17. század eleje)

Egyike az első, korai barokk épületeknek, melyeket a nyugati várfal mellett építettek fel. Remek példája az elegáns balkonos, kétemeletes házaknak, melyek balkonjait a várfal miatt magasra, a második emeletre építettek. A ház falán található Pavle Caralipeu emléktáblája, amit Ivan Matulić és Ante Benković helyeztek el a városlakókkal együtt a folyó part szabályozásában tett kiemelkedő munkásságáért.


SZT. MIHÁLY PLÉBÁNIA TEMPLOM (17. század eleje) és a HARANGTORONY (18. sz. eleje)

Magában foglalja a gótika, a reneszánsz és a korai barokk építészeti stílus jegyeit. A templom homlokzatán a díszes kőportál dominál, mely a Brács szigeti Bokanić család keze munkáját dicséri, ezen a híres rózsaablak, Omis város címere és a Szt. Mihály szobra látható. Az oldalsó falakat a velencei tartományok címerei ékesítik. Az új harang a velencei mester, Giovanni Camozzini tervei alapján készült. Értékes szakrális műemlékeket tartalmaz.


SZENT LÉLEK TEMPLOMA (1585.)

A gótikus templom helyére épült, melyet 1585-ben teljesen felújítottak. Az omisi kastély alatt helyezkedik el, az egykori városközpont szívében, ahol a település vezető testületei helyezkedtek el (irattár, palota). A főoltár Szent lélek földre szálásását ábrázolja, mely ifjabb Jacopo Palma műve (17. század eleje).


SZT. ROKKÓ TEMPLOM (16. század)

Az azonos nevű testvériség temploma. Az oltáron a Kacsics fejedelmek címere látható, valamint Francesco Negri műve, a „Szűzanya a gyermekével, Szent Rokkóval és Sebastiánnal”. Szent Rokkó és Sebastián a lepra elleni védőszentek, mely járvány több alkalommal szedte áldozatait a lakosság köréből.


KELETI VÁROS KAPU (16. század)

(Porta terraferma) Ez a szárazföldi kapu a keleti várfal része. A kaputól nyugatra, a Nyugati kapuig húzódik a folyópart mentén a város főutcája. A kapu felett álló tábla (1682.) jelzi a velencei fennhatóság alatt történt építkezést.


PJACA (15/16. század)

Város főutcája a Keleti kaputól a Nyugati kapuig.  A későbbiekben a főutca társadalmi szerepét a 20. század közepén a Fosal veszi át - mai modern városi sétány.


FOSAL (19. szd. második fele)

Modern, városi sétáló utca, az egykori várost védő vizes árok helyén (tal fossa). Az utca tanúsítja az ipari fejlődést, a város terjeszkedését továbbá az úthálózat kiépítését.


DALMÁT KLAPA FESZTIVÁLOK HÁZA, OMIS (16. század)

Egy emeletes épület, melyhez később falazták hozzá a reneszánsz monyformát a Tomadelli család címerével. A címerben szereplő kereszt miatt a helyiek az épületet „Püspöki palotának” hívták. A bejárat felett a Caralipeo – Despotovic család címere látható (16. század).


TURJUN BÁSTYA (TORONY) (17. század eleje)

Szögletes, négyzet alakú bástya (Torre di terraferma) mely túlélte a délkeleti városfal lerombolását és átalakítását. Mellette állt a „Kertek kapuja” ami egykor a városból, a kertek és a mezők felé vezetett, a homokos Punta félszigetre. A bástya homlokzatán megmaradtak a különböző korokból származó régi velencei címerek.


OMIS CÍMERE (1594.)

Omis címere a már említett kétemeletes ház homlokzatán található, ahol a velencei uralom alatt az irattár működött. Mellette a szárnyas kőlap a következő felirattal BONUM DE MERO BONO (A jó a tiszta jóságból érkezik) 1594.


NYUGATI VÁROSKAPU KAPUDÍSZE (1541.)

A kapudísz felirata tanúskodik a nyugati kapu és a várfal megépítéséről (folyó felöli kapu) Lorenz Mini kormányzó idejéből. Oldalt látható Omis és a kormányzó címere.


SZT. EUFÉMIA TEMPLOMA (5-6. század)

Egyhajós, kora keresztény templom maradványok. Nemrégen tárták fel a régi épület alapjait, melyeket a 2004-es feltárások alkalmával találták meg. A templomot már 1527-ben említik az akkori dokumentumok. A templomot Szt. Eufémiának szentelték, aki az igaz hit védőszentje.


Congregation of the Sisters, Servants of Infant Jesus, Nazareth Convent